A Széchenyi utca 33. számú széles telek helyén az 1768-as várostérképen még két különálló telek volt. A Piac utcai városrész negyedik tizedében, a 298. számmal jelölt telken egy hézagosan zártsorú házat ábrázoltak keresztépülettel. A szomszédos, 297. számmal jelölt keskenyebb telken pedig egy oldalhatáron álló népi lakóház látható keresztépülettel.
A két ingatlan tulajdonosait Zoltai Lajos kutatása alapján a XVII. századtól ismerjük. (Zoltai Lajos: Helyrajztörténet, kézirat. Déri Múzeum gyűjteménye, Történeti Tár)
Az egyik telek 1663-tól Szabó Mihály, 1672-től Katona Pál és Csató Erzsébet, 1680-tól Békési Szabó János és Tatár Erzsébet, 1683-tól Munkácsi János, 1690-től Böszörményi Sámuel, 1711-től Kőrösi János és Kiss Anna tulajdona volt. 1716 és 1723 között üres volt a telek. 1727-ben Szilágyi János, Szilágyi Sámuel, Matolcsy Istvánné Szilágyi Erzsébet, Fórián Kata Tóth Mihályné, mint első férjétől Szilágyi Istvántól született Ferenc fia, eladták Szőke Mihály csaplárnak és Kovács Katának. 1750-ben Szőke Mihályné vasas kőházát (téglából épült házát) jegyezték a portán. 1782-ben özv. Szőke Mihályné Kovács Kata a végrendeletében a lakóházat unokájára, Barcza Jánosra hagyta. (Kihirdetve 1782. május 10.) Ettől kezdve Barcza János szenátor volt az ingatlan tulajdonosa.
A másik telek 1619-től Szűcs Benedek, 1663-tól Vetési János és Szilágyi Kata, 1677-től Fogarasi János,1680-tól Tatár Györgyné, 1683-tól Bíró András, 1711-től Barak Sámuel szűrszabó és Hodos Amália tulajdona volt. 1747-ben néhai Barak Sámuelné leányai, Baranyi Miklósné Barak Mária és Dálnoki Pálné Barak Erzsébet eladták Fekete Mihálynak és Tasai Sárának. 1751-től Csáti István vásári szabó, 1771-től Varga János szűcs, 1780-tól Oláh János csizmadia, 1790-től Váradi Mihály paplanos, 1797-től Tóth János háza volt. 1798-ban szenátor Barcza János vásárolta meg 600 forintért. („Barcza János Tóth Jánostól ismét megvett pusztatelkének egy részét tűzbiztonság okából 57 □ ölterjedelemben 171 rhfrton átengedi napnyugati szomszédjának Kovács Mihálynak.”) 1810-ben már özv. Barcza Jánosné adózott a telken.
A két telek tehát 1798-ban egyesült Barcza János szenátor tulajdonában. Egy 1811-ben készült térképrészleten már egy zártsorú házat ábrázoltak a telken, amelyet valószínűleg Barcza János szenátor építtetett.
1813-ban néhai Barcza János szenátor örökösei: Barcza Gedeon, Barcza Dániel, Barcza Zsuzsánna, Barcza Károly és Barcza Mária 15000 forintért eladták gróf kisrédei Rhédey Ádámnak (1768–1849), Dobóka vármegye főispánjának és feleségének, gróf széki Teleki Máriának (1777–1826). A Rhédey házaspárnak két lánya született: Radák Istvánné Rhédey Klára (1809–1868) és Mikó Imréné Rhédey Mária (1811–1849).
Az 1851-es házadó összeírásban gróf Rhédey Ádám örökösei tulajdonában egy földszintes polgári házat jegyeztek 3 szobával és 2 kamrával.
Az 1869–70-es népösszeírásban a Széchenyi u. 1777. (33.) számú ingatlan tulajdonosa Mikó Imre volt, Rhédey Ádám egyik lányának, Máriának a férje. A Mikó házaspár nem lakott itt. A ház egy lakásában Katz József 50 éves piricsei birtokos lakott feleségével, Tropper Saroltával és két gyermekükkel, valamint két cseléddel. A házban ekkor összesen 5 szoba, 1 előszoba, 1 konyha és 1 kamra volt. Az 1872-es kataszteri térképen még gróf Rhédey Ádám örököseit olvashatjuk a telken, valamint Zoltai Lajos 1876-ban is tulajdonosként említi őket.
Zoltai Lajos kutatása szerint 1890-től Katz József volt a tulajdonos, aki az 1870-es népösszeírás szerint is itt lakott. Katz József (1820–1895) 75 évesen halt meg 1895-ben, Széchenyi u. 1777. (33.) szám alatti lakosként. Özv. Katz Józsefné Zichermann Mária (1821–1899) 78 évesen halt meg 1899-ben Széchenyi u. 33. szám alatti lakosként. A Tanácsi Mutatókönyvek szerint 1901-ben dr. Huszár Kálmánné Katz Hermina (Katz József lánya), 1906-ban és 1908-ban pedig Berger Móricz kért valamilyen építkezésre engedélyt ezen a lakcímen. Az 1910-es,1911-es és 1914-es címtárak szerint Berger Mór magánzó volt a tulajdonos. Az 1927-es címtárban Friedlander Márton és Schönfeld Regina, az 1940-es címtárban pedig Szender Farkas és neje háza volt.
A mai zártsorú polgárház akár valamikor 1768 és 1811 között is épülhetett a térképi ábrázolások alapján! Egy helyszínbejárás során lehetne a kutatást bizonyítani, hogy valóban a térképeken látható, legalább 215 éves ház áll napjainkban a telken, vagy pedig az évszázadok során már átépítették, újabbat építettek a helyére. Az biztos, hogy a kapuáthajtóban hatalmas csehsüvegboltozatok vannak, ami a régi építésre utal. Fontos lenne még időben feltárni a ház értékeit és megőrizni az utókor számára, hiszen Debrecen nem sok ilyen régi polgárházzal büszkélkedhet. Ha valakinek van információja a ház történetéről, esetleg belső fotói, megköszönjük, ha megosztják velünk. (debrecenhazai@gmail.com)
Fő források:
- Déri Múzeum
- Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Vármegyei Levéltára
- Méliusz Juhász Péter Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye
Készítette: Harangi Attila
Megjelenés: 2026. május 11.
