1805. január 28-án halt meg Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) költő 31 évesen, a mai Darabos utca 19. számú telken akkoriban álló nádtetős házában. Debrecen számtalanszor leégett, nincs olyan telek, melyen legalább egyszer a tűz ne pusztított volna. 1802. június 11-én az addigi legnagyobb katasztrófában leégett a város északnyugati része a Szent András templommal, mintegy 1500 ház pusztult el, köztük a költő háza is, aki talán a legérzékletesebb leírással emlékezett meg a tűzvészekről Széchenyi Ferencnek írt levelében: 

„Most az üszög és a hamu között fekszik az az együgyű, de nekem tág és gazdag hajlék, amelybe kívántam a világ lármája elől magamat nemzetem s muzsáim szolgálatjára elvonni, pusztává lett az a kis ország, melyben én király voltam magam előtt. Éppen a rózsák nyíltak, amikor kertecskémen a lobogó lángok keresztülrohantak, szívfacsarodva kellett szemlélnem, mikor Tuskulánumom, hol legérzékenyebb gondolataim teremtődtek, a láng között ropogott, mikor a rózsalugas tövig égett s az a fülemile, mely e kis zöld szálának minden éjjel concertet adott, őrjöngve repült el a barátságosabb erdei vidékre.” (Forrás: Sápi Lajos: Debrecen település - és építéstörténete, 1972.)

Papp József: Csokonai lakhelyei Debrecenben - 2018.11.08.

https://www.youtube.com/watch?v=HSYryA4ZSxM&ab_channel=DebreceniEgyetemProfesszoriKlub