A ház története 1599-től 1746-ig, a Varjas-Vecsey-ház
Zoltai Lajos kutatásából az ingatlan tulajdonosait a XVI. századig ismerjük. 1599-től Illés János, 1642-től Kovács János árvái, 1666-tól Kaszás Mihály, 1689-től Kovács Pál, 1703-tól Varjas János, 1710-től Varjas Jánosné, 1714-től Varga István, 1724-től Varga István és Harangi István voltak az ingatlan tulajdonosai. „1734-ben Kovács Pál néhai feleségétől, Varjas Máriától született Benedek fia, Sára és Mária leányainak tutora a Varjas János-féle ház 1/3 részét eladja Vecsey Istvánnak és Kovács Annának. 1740-ben Varjas Pál atyai házának 1/3 részét eladja vitézlő Vecsey Istvánnak és Kovács Annának” Így Vecsey István már a ház 2/3 részének volta tulajdonosa. 1747-től már a teljes ház Vecsey Istváné volt, aki 1742-től (és még 1750-ben is) szenátor volt.
(Zoltai Lajos: Helyrajztörténet, kézirat. Déri Múzeum gyűjteménye, Történeti Tár
M. Antalóczy Ildikó: A debreceni városi bíróság szervezete és működési rendje a XVIII. században
https://library.hungaricana.hu/hu/view/HABM_Evk_25/?pg=7&layout=s )
A mai ház utcafronti része 1872 és 1882 között, a hátsó boltozatos szobák és a pince 1746 előtt épült!
Térképeken 1771-ben és 1872-ben is egy hosszú téglalap alaprajzú, oldalhatáron álló népi lakóházat ábrázoltak a telken. Tikos Imre 1882-ben készített térképén azonban már egy zártsorú polgárházat ábrázolt a telken. Tehát a mai ház karakterét meghatározó utcafronti homlokzat és szobák valamikor 1872 és 1882 között épültek.
Azonban az utcafronti szobákat két elképesztő keresztboltozatos (fiókos dongaboltozatos) szoba követi, amelyek építészeti szempontból is kivételesés egyedi terek Debrecenben. Az utcafronti épülettömeg leghátsó két keresztboltozatos szobájának a helye már az 1771-es térképen is beazonosítható. Tehát a térképek alapján is bizonyíthatóan megvan rá a lehetőség, hogy valamikor 1771 előtt épültek a keresztboltozatos szobák.
A ház alatt hatalmas dongaboltozatos pince húzódik. A földszinti, leghátsó keresztboltozatos szoba alatt a pince hosszanti (utcára merőleges) helyiségéhez egy kereszt irányú dongaboltozatos helyiség csatlakozik. A csatlakozásnál egy nagy boltíves nyílásban egy boltíves fa ajtókeret van. A nagy ajtó mellett egy ugyanilyen boltíves faajtó kisebb méretben egy keskeny dongaboltozatos helyiségbe nyílik. A kisebb ajtónak a faragott-szegecses ajtólapja is megvan! Mindkét boltíves ajtókeret felső részén ugyanolyan faragott díszítések láthatók: félkör alakú minták sorolása, középen a V I (Vecsey István) monogram egy kezdetleges életfa motívumba szerkesztve, a két szélén pedig egy évszám két-két számjegye tisztán olvashatóan: 1746! Ekkoriban, ahogy Zoltai Lajos leírásából fentebb már idéztem, Vecsey István szenátor volt a ház tulajdonosa. Az 1746-os évszám messzemenően és biztosan igazolja a felszíni boltozatos szobák pusztán építészeti kialakításából is sejthető régi korát. A XIX. század második felében épült utcafronti ház XVIII. század közepi kincseket rejt. Pontosan 276, majdnem háromszáz évvel ezelőtt vésték be a fa ajtókeret díszítéseit. Ezzel Debrecen egyik legrégebbi, ma is álló cívisháza rejtőzik a Csapó utca 27. szám alatt!
A ház története 1759-től 1849-ig, a Vinkler-Meggyesi-ház
1759-ben már Vinkler László gazdálkodó volt a Vecsey-ház tulajdonosa, 1764-ben pedig már Vinkler Lászlóné Kovács Anna volt a tulajdonos.
„(Végr. 1771:1) 1770. június 12-én Vinkler Lászlóné Kovács Anna néhai első férjével, Nagyságos Vecsey Istvánnal együtt keresett javairól végrendelkezvén, Nagy Csapó utcán kelet felől Tokai Jánosné, nyugat felől Meggyesi Mihály szomszédságában lévő házát hagyta bizonyos feltételek mellett férje, Nagyságos Vecsey István testvéröccséről, néhai Vecsey Györgytől származott ifj. Vecsey Györgyre. Postakerti 7 kapaszőlőjét, ispotálybeli megegyeznek; püspöki szőlője 1/3-dát is Vecsey Györgynek. Ha mag nélkül hal meg, minden az Eklézsia Kollégiumé. Felbontva: 1778. október 15.”
(Zoltai Lajos: Helyrajztörténet, kézirat. Déri Múzeum gyűjteménye, Történeti Tár)
1778. november 26-án Vecsey György a ráhagyományozott házat eladta Meggyesi Mihály sőregyűjtőnek.
„1797-ben Esküdt Meggyesi Mihály eladja fiának, kalmár Meggyesi Gábornak s Szecsei Sára menyének 2200 vfrts úgy hogy e házban néki holtig egy ágy helyet ád, amelyért az öreg Meggyesi Mihály évenként egy aranyat = 4 rh 30 kr fizet.” (Zoltai)
1830-ban már özv. Meggyesi Gáborné volt a ház tulajdonosa, akinek az örökösei 1847-ben eladták a házat Könyves Tóth Mihály (1809-1895) református lelkésznek. (Zoltai)
"1849 januárjában, amikor az országgyűlés és a kormány Debrecenbe, „a magyar szabadság őrvárosába” költözött, a mai Roncsbár épülete nyújtott menedéket a Kossuth család több tagjának. A korabeli házszámozás szerint a Csapó utca 317. számú (ma Csapó u. 27.) házban szállt meg Kossuth Lajos édesanyja, özv. Kossuth Lászlóné Weber Karolina, valamint testvérei özv. Meszlényi Rudolfné Kossuth Zsuzsanna és Ruttkayné Kossuth Lujza. A neves vendégeket Könyves Tóth Mihály református lelkész szállásolta el a házban, melynek tényleges tulajdonosa ekkor már bogáti Hajdú Mihály ügyvéd volt, aki 1848. április 7-én vásárolta meg Könyves Tóth Mihálytól a Csapó utcai 6 szobás házat 6 400 konvenciós forintért.
Az épület irodalomtörténeti jelentőségét tovább növeli az a tény, hogy a szabadságharc idején ennek a háznak a vendégszeretetét élvezte Sárosi Gyula költő, kormánybiztos, a Kisfaludy Társaság tagja, akiről Szabó Magda is megemlékezett Régimódi történet című családregényében."
Kovács Ilona
Forrás: https://mnl.gov.hu/mnl/hbml/hirek/a_roncsbar_egykori_neves_szallovendegei_1849_ben
A ház története 1849-től 1920-ig, a Hajdu-ház
1850-ben anépösszeírás szerint a Csapó utca 317. (mai 27.) számú ház tulajdonosa bogáti Hajdu Mihály (1821) ügyvéd,valamint felesége, Mária (1829).
A II. lakásban Székely Andrásné Kecskeméti Mária (1821) fonogatólakott.
Forrás: MNL HBML IV.B. 1109/p. 15. k. (az adatokat lejegyezte:Bowkett-Balogh Emese)
1869-ben a népösszeírás szerint a Csapó utca 317. (mai 27.) számú ház tulajdonosa Hajdu Mihály úr
Az I. lakásban Hajdu Mihály (1821. Szeghalom) házbirtokos és családja lakott a cselédekkel. Felesége, Kovács Mária (1829. Debrecen), Hajdu Albert (1853) tanuló, Hajdu Gyula (1855. Debrecen) tanuló, Hajdu Géza (1868. Debrecen), tanuló, Hajdu Pál (1852. Balkány) szolgáló-cseléd, Nyakas Gábor (1838. Nánás), Bosnyák Juli (1837. Igar) szolgáló-cseléd, Nagy Ferencné Szárka Zsuzsa (1841. Újváros) szolgáló-cseléd, Ez a földszinti lakás 4 szobából, 6 kamrából, 3 konyhából, 1 pincéből,1 félszerből (szín), 1 istállóból állt. Háziállatok: 1 könnyű csődör, 8 könnyű kanca, 3 könnyű herélt ló, 8 csikó, 2 magyar tehén, 1 svájci tehén, 3 svájci borjú, 300 nemesített juh.
A II. lakásban Czirják (Czerjék?) István (1823. Bogát) lakott a családjával,aki Érkőrösi földbirtokából él, mezei gazdálkodó. Felesége, Kövér Juliánna (1828. Érkőrös), Czirják Ferenc (1858. Érkőrös) tanuló, Czirják Ilona (1859. Érkőrös), Újfalusi Ferenc (1858) tanuló, Kabai István? (1856. Margita) tanuló, Pálkai László (1846) tanuló, Nagy József (1847) tanuló, Csibe Erzsébet (1859. Újváros) szolgáló-cseléd, Ez a lakás a félemeleten található, 2 szobából, 1 kamrából, 1 konyhából és 1 pincéből állt, háziállat nem volt.
Forrás: MNL HBML IV.B. 1109/p. 89. d. (az adatokat lejegyezte: Bowkett-Balogh Emese)
Könyves Tóth Mihály 1848-ban eladta a házat bogáti Hajdu Mihály (1820-1875) ügyvédnek, felesége Kovács Mária.
Az 1872-ben készült kataszteri térképen is még Hajdu Mihályt jelölik a Nagy-Csapó utca 317. (mai 27.) számú ingatlan tulajdonosának. Tehát 1872 és 1882 között biztosan a Hajdu család építtette az utcafronti zártsorú polgárházat, 1875-ös halála előtt Hajdu Mihály, vagy valószínűbb, hogy új tulajdonosként Hajdu Gyula.
A Hajdú-Bihar Vármegyei Levéltárban a Tanácsi Mutatókönyvekben 1872 és 1882 között csak 1877-ben található bejegyzés Hajdu Mihály építkezésére vonatkozóan, ezek az adatok azonban sok kérdést felvetnek. Sajnos az eredeti iratok már nincsenek meg.
- Hajdu Mihálytól követelt 94 forint járda költségügyében, kap.? hiv. jelentés: 370, 2642, 3713, 6593/868
- Hajdu Mihály megbízottja Barcsay Miklósnak kérvénye a Csapó u. 762. sz. telken leendő építkezéséért (lásd: Barcsay Miklós): 4113
- Barcsay Miklós nyilatkozata a Cs. u. 314. sz. háza után járó legelőnek Fodor István részére lerót? engedéséről: 699.
- Barcsay Miklós, mint Hajdu Mihály megbízottjának kérvénye Csapó u. 762. sz. ház telken leendő építkezés iránt (lásd: Hajdu Mihály): 4113.
Forrás: HU MNL HBVL IV.B. 1405/b. 635. kötet (Tanácsi Mutatókönyv - 1877)
Hajdu Mihály halála után, 1876-tól egyetlen fia, bogáti Hajdu Gyula, szintén ügyvéd volt a tulajdonos, aki 1911-ben halt meg. Hajdu Gyula portréja Gondy és Egey műtermében 1874-ben, 1877-ben és 1878-ban:
http://gondy-egey.derimuzeum.hu/archivum/search-hajdu%20gyula/years-1862-1903#&gid=1&pid=1
A Haydu (bogáti) nemesi család és a debreceni ág leszármazása:
(a családfában Mihályt orvosnak írják, azonban ügyvéd volt)
Bogáti Hajdu József, bogáti Hajdu Gyula és zsarolyáni Márton Luiz fia 1904-ben halt meg 24 évesen, Csapó utca 27. szám alatti lakosként.
A Debreceni Képes Kalendáriom címtára 1911-ben még az ügyvédek között említi a Csapó utca 27. szám alatt lakó Hajdu Gyulát, 1912-től pedig már nem.
A címtárak szerint 1910-ben már Hajdu Gyula nyugalmazott tanácsnok négy, még élő fia: Béla, Lajos, Miklós és István voltak a ház tulajdonosai, akik a házat végül 1920-ban eladták.
A ház története 1920-tól 1940-ig, a Szabó-ház
A Hajdu-házat az örökösök 1919-ben kezdték el árulni. (Egyetértés, 1919. augusztus 17., 1919. október 12.) „Eladó ingatlanok: Csapó utca 27. számú ház, két utcára nyíló, csaknem 700 négyszögölnyi udvarral.” (Egyetértés, 1920. január 5.)
Végül 1920-ban vette meg a házat Szabó István és felesége, Szőllősy Ottília (Db. 1884-?).
„Asztalos mesterek figyelmébe! Akinek kész bútora van, forduljon Szabó István beraktározási vállalatához. (Megnyílik a hét folyamán). Elfogad kész bútorokat, konyhaberendezéseket beraktározásra, illetve eladásra csekély díjtétel mellett. Felvilágosítással bármikor készséggel szolgál Szabó István, Csapó u. 27.” (Egyetértés, 1921. június 29.)
A címtárak szerint 1940-ben még Szabó István és felesége, Szőllősy Ottília voltak a ház tulajdonosai.
2012. április 13. óta a Roncsbár romkocsma otthona a ház, kiváló példaként a cívisházak hasznosítására, új funkcióval megtöltésére.
https://www.youtube.com/watch?v=YCwGRlGp7W4&ab_channel=Alf%C3%B6ldTelev%C3%ADzi%C3%B3
Fő források:
- Déri Múzeum
- Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára
- Méliusz Juhász Péter Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye
Források részletesen:
