Blog
A Simonffy utca 39. cívisház felújítása
A Simonffy utca 39. cívisház felújítása

Miért szeret bele egy harmincas évei közepén járó, családalapítás előtt álló fiatal pár egy romos állapotú cívisházba? Milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük, a megfelelő szakember megtalálásától, a felújítás engedélyeztetéséig? Hogyan lehet a pince vizesedését kezelni? Mit lehet kezdeni a gyönyörű, de tönkrement kétszárnyú faablakokkal? Hogyan lehet a homlokzat eredeti tagozatait megőrizni? 

Csóri Zsuzsanna és férje, Vásári Róbert 2017-ben vásárolták meg a Simonffy utca 39. számú, századfordulón épült, három lakásból álló osztatlan közös tulajdonú polgárház egyik utcafronti lakását. A házrész 5 éve tartó felújítása 2022 júniusában az utcafronti homlokzat restaurálásával fejeződött be. Ebből az alkalomból készítettem interjút Csóri Zsuzsannával 2022. július 1-én.


Korábban hol laktatok? 

A férjem debreceni, én pedig előtte albérletben laktam 17 évig. Nem vagyok debreceni, Tokaj mellől származom. Itt tanultam az egyetemen, emiatt rengeteg albérletben laktam előtte, ami rengeteg másnak kifizetett pénzt jelent. Amikor lejárt az utolsó albérletünk, úgy döntöttünk a párommal, hogy még egy albérletbe már ne, inkább vállaljunk egy hitelt, mert ugyanott vagyunk vele, mintha albérletet fizetnénk, de ez legalább a miénk lesz.


Hogyan látod Debrecen óvárosát és a cívisházakat? 

Sorra tűnnek el házak és ezt szomorú látni. Debrecenben én ezt szerettem, a modern épületek között szigetszerűen megbúvó kis régi csodákat. Nekem ez akkora meglepetés volt, amikor idejöttem, a panelek között járva, például a Darabos utca környékén ilyen házakat találtam. Szomorú, hogy ezek a kis szigetek még tovább darabolódnak, meg lehetne őrizni jobban.


Hogyan találtatok rá erre a házra? 

2016 decemberében néztük meg ezt az ingatlant, ekkor már nagyon hamar szerettünk volna döntésre jutni, egy-két hónapon belül már szerettünk volna választani egy házat. Ennek a háznak volt egy olyan hirdetése, amelyben látszott a nagyszoba a cserépkályhával és ezzel a gyönyörű alkóv ajtóval. Emiatt néztük meg, viszont egy romot találtunk. Gyakorlatilag a belseje teljesen ki volt bontva, a vakolat le volt verve sok helyen, az ablakokban nem volt üveg, a hátsó ajtó el volt rohadva, úgy volt betámasztva egy pálcával. A kazán kéménye egy merő rozsdafolyás volt, onnan ázott be a kéményen keresztül. Az látszott, hogy ehhez a házhoz nagyon régóta nem nyúlt hozzá senki. A padló fel volt szedve, a szaniterek is ki voltak szerelve. Az eladók elmondták, hogy a tulajdonos, aki megvásárolta, szerette volna felújítani, de sajnos időközben megbetegedett és ezért abbamaradt a felújítás. 


Image

Image

Az utcafronti homlokzat a felújítások előtt. Fotók: Csóri Zsuzsanna


Mik voltak a szempontjaitok a keresésnél? 

Láttuk itt ezt a nagy romot, aztán néztünk még más házakat is, szintén ilyen belváros közeli dolgokban gondolkodtunk. Például a Nyíl utcán láttunk egy szintén nagyon rossz állapotú, de teljesen önálló házat. A Simonffy utcai lakás és a Nyíl utcai ház közel azonos árban volt, a kettő között mérlegeltünk, hogy melyiket éri meg megvenni. Úgy döntöttünk, hogy azt a házat, ami már le van csupaszítva, valószínűleg jobban megéri, mert kevesebbet kell a romeltakarításra fordítani. Természetesen megnézettük statikussal is. 

2017 januárjában megkötöttük a szerződést, elindult a hitelügyintézés, stb. Közben sajnos családi okok miatt végül júniusban fizettük ki a házat. 2017 júniusában volt a kulcsátadás. Nemsokkal ezután kezdtük el felújíttatni, addigra szereztünk egy brigádot, aki vállalta a kulcsrakész átadást.


Image

Az egyik utcafronti szoba a felújítás előtt. Fotó: Csóri Zsuzsanna


Láttátok a romos állapotot és mégis azt mondtátok, hogy nektek ez kell? 

Igen, viszont láttuk azt is, hogy gyönyörűek a nyílászárók: a szobákban a fantasztikus nagypolgári ajtók, az alkóv ajtó - én még életemben nem láttam ilyet, soha, sehol! Az utcafronti ablakok is valami gyönyörűségek voltak a rettenetes mostoha körülmények ellenére, hiszen rá voltak zárva a törött üvegekre a szárnyak és mindegyik el volt deformálódva. Itt voltak a háznak a spalettái, mindegyik ízlésesen, nem túlzásba vitt módon faragott. A díszítést klasszicistaszerű stílusban vitték végig a ház minden pontján. Az ajtókon is ugyanazok a stílusú finom díszek láthatók, ami kívül a tagozatokon van. Ez nekünk nagyon megfogta a szépérzékünket, meg a nagy belmagasság, ami valami 3,80 méter magas. Végülis nem olyan sokat gondolkodtunk rajta, hogy akarjuk e. Az volt a fő kérdés, hogy… Számolgattuk, hogy mennyiből lehet felújítani, a bontás költségei minket már nem terheltek. A statikus azt mondta, hogy ez egy jó alapokon álló ház. Úgyhogy így bele mertünk vágni, de nyilván tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz. Akkor még nem voltunk házasok sem a férjemmel. Megbeszéltük, hogy ezt ketten közösen vállaljuk és egy olyan nehéz időszak következik, amiben megpróbáljuk a másik feszültségét nem magunkra venni. Gondoltuk, hogy ez eltart 1-2 évig, és most vagyunk itt, hogy 5 éve vettük meg és még mindig a feszkó. De még bírjuk! 

Egy dolgot rontottunk el. Volt egy belsőépítész, aki vállalta volna, hogy segít nekünk a felújításban, megtervezi és koordinálja. Számolgattunk és úgy gondoltuk hogy nem éri meg. Nagyon rosszul gondoltuk: be kellett volna őt ebbe vonni, mert ha nem laksz ott, ahol zajlik éppen a munka, egészen máshogy állnak hozzá a munkások. Nagyon nehéz volt felügyelni és kézben tartani mindent. 


Image

A bejárati lépcső a felújítás előtt és után. Fotók: Csóri Zsuzsanna


Image

Az udvar felőli helyiségben a padlásfeljáró előtti tér a felújítás előtt és után. Fotók: Csóri Zsuzsanna


Image

A belső térben kialakított konyha a felújítás előtt és után. Fotók: Csóri Zsuzsanna


Image

Az egyik belső kétszárnyú ajtó a felújítás után és előtt. Fotók: Csóri Zsuzsanna


Első lépés volt a tető felújítása. 

A tetőt teljesen helyre kellett hozni. Le kellett szedni a cserepeket, a szakemberek elmondták, hogy ez a cserép már egyszer vissza volt rakva, látszik rajta, hogy már nem illeszkednek össze. Az évek alatt ugyanis összeidomulnak a cserepek, amikor újrarakják, akkor nem tudják ugyanúgy visszarakni. Gyakorlatilag a főgerendákon kívül mindent ki kellett cserélni,lécezéstől kezdve mindent. A kis tető pedig még rosszabb, gyakorlatilag életveszélyes állapotban volt. Ugye itt két szintmagasságú a ház, az utcafronti magas belterű részhez egy alacsonyabb belterű udvari rész csatlakozik, amiből egy szobányi a miénk. 


Milyen felújítások történtek még a beköltözés előtt? 

Gyakorlatilag semmi nem volt. Kellett áram, víz, fűtés. Nem akartunk sehol sem csöveket látni, a padlófűtés nagyon jó megoldásnak bizonyult, nekünk ez kényelmes nagyon. A padló rétegrendben eltudtunk rejteni minden vezetéket, az elektromos kábeleket is, nem kellett a falat szétvésni, csak minimális mértékben. Padlófűtéssel nem olyan nagy energia felfűteni a házat, nagy felületen adja a hőt, ráadásul a meleg padló eleve megadja a komfortérzetet, nem szoktunk fázni télen. Ajánlani tudjuk nagy belmagasságú házban is a padlófűtést mindenkinek. 

Volt egy szép, de rossz állapotú cserépkályha is a házban, amit sajnos nem lehetett már megőrizni, de a lehetőségét meghagytuk, hogy később legyen a helyén egy kályha vagy egy kandalló. 

Lebontattuk a veszélyes kéményt, a hátsó bejárati ajtót kicseréltettük, a nagy bejárati ajtót is megtartottuk a kapualjban. A falépcsője lépőfelületét tölgyfából felújíttattuk, de az eredeti gerendák megmaradhattak, mert jó állapotúak. A lépcső aljára beépíttettünk egy eredeti faajtót, felé napsugár motívumú üvegablak került, mindezt azért hogy egy kis előszoba fogja meg a hideget a lakótér előtt. Kivetettünk egy falat, ezzel kialakítottuk az ebédlőt-konyhát és a fürdőszobát. A fürdőszoba ajtaja is az eredeti lett, ugyanis megtaláltuk a pincében a törmelék között. A legkedvesebb momentumom a házban a sok láb koptatta küszöbe.


Image

Az alkóvban kialakított konyha-étkező a felújítás után. Fotó: Csóri Zsuzsanna

Image

Az alkóv ajtó az egyik utcafronti szoba felől. Fotó: Csóri Zsuzsanna


Aztán jött a belső padlásfeljáró renoválása és a padlástér hőszigetelése. 

A belső padlásfeljáróban egy fából készült lépcső volt, ami egy elkorhadt faszerkezeten állt a pince feletti térben. Tehát a helyére vasbeton áthidaló elemeket építtettünk be. Így már biztonságossá vált a közlekedés a padlásra. Gyakorlatilag ezt a kis helyiséget kamrának használjuk, korábban is annak használták. 

A padlástér egy részét lehőszigeteltük a kapualj felől. Egyrészt azért, mert nem volt járható felülete a padlásnak, tehát kellett valami teherbíró rész, így alászigeteltünk és rádeszkáztunk. Nem hűl le annyira az a része a háznak és tudunk hova pakolni. 


Az egyik lépés a pince felújítása volt. Kiderült, hogy a szennyvízcsatorna miatt ázik. 

2018-ban a pincét raktuk rendbe. Ahogy neki láttunk kitakarítani, közben jöttünk rá, hogy ázik a fal és egy nagyon érdekes helyen ázik. A fedett kapualj van a lakásunk mellett, aminek a közepén levő falrészlet volt a legvizesebb a pincében. Ennek csak az lehetett az ésszerű oka, hogy a csatornával gond van, mert ott megy ki a főág. A szomszédnak is ugyanilyen vizesedési gondjai voltak. A vízműnél mondták, hogy ha nyomás alatti cső törés van, az nem ilyen, ez kifejezetten csatornás ázásra utal. Végül biztosítón keresztül - mivel maga a csatornatörés okozta a problémát - az egész ház csatornái: az egyedi és a közös csatornavezetékek, mindhárom lakó részvételével ki lettek cserélve. Felásattuk az udvart és kiderült, hogy az udvarban 2 méter mélyen van egy tó, amiben áll a szennyvíz, ami azért van, mert el vannak törve a csövek. Szóval felújítottuk az eredeti eternit (azbesztcement) csöveket ami a teljes ház megóvása szempontjából nagyon fontos lépés volt. Szerintem nagyon sok cívisház nem csak azért ázik, mert rossz a vízszigetelése, hanem azért,mert rossz a szennyvíz csatornázása. Azóta eltelt 4 év és azok a falak, amiket ez érintett, már rendben vannak, kiszáradtak idővel. Ott van már csak problémánk,ahol az esővizet elvezető csatornák vannak, ezeket pl. a szomszéd telek felől még nem cserélték ki. Nyilván az ő pénztárcájukkal nem gazdálkodhatunk, nem szoríthatjuk rá őket egy ekkora munkára.


Milyen állapotban volt a pince? 

A pincének nem volt padlója, viszont biztos, hogy valaha lakták. Gyönyörű festett fala volt, vagy 8–10 réteg színes festést és hengerelt mintát találtunk, sokáig lakhattak benne. Például az egyik falon fenyőágak voltak tobozzal, barna, zöld és lila színekben. Nyilván megtartani nem lehetett, mert csak 1–2 m2 nagyságú darabok maradtak és azok is leváltak a falról. Tehát a falról eltávolítottunk mindent. Viszont amit lehetett lefotóztunk.


Image

A pince a felújítás előtt. Fotók: Csóri Zsuzsanna


A pince padlórétegrendjében a betonréteg alá dréncsőrendszer került. 

A padlózatot kimélyítettük, amennyire biztonságos volt. Úgy hívtuk ide a munkásokat, hogy homokot kell lapátolni, mert úgy láttuk, hogy homok, aztán kiderült, hogy téglatörmelék volt, amit nem a legvidámabb dolog lapátolni. Szóval volt vele munka bőven. Kimélyítettük és nem raktunk vízzárást. Annak nincs értelme, hogy a teljes felületet leszigeteljük a víztől, mert akkor minden nedvesség a falba fog felmenni. Kellett, hogy betonaljzatot készítsünk, de a betonréteg alá a kavicságyba dréncsöveket fektettünk le. A pincében három helyen van zsomb, ahol a dréncső kifut és láthatjuk ha jön a talajvíz és ahonnan adott esetben, ha kell tudunk szivattyúzni. Még eddig erre nem volt szükség! Másrészt pedig ezekben a zsombokban tud párologni és nem az aljzatbeton szívja magába. A beton padlót végül sok hezitálás után lelamináltuk. Eddig nem látszik rajta vizes probléma. 


Image

A pince a felújítás közben. Fotó: Csóri Zsuzsanna


A pincefalakat hogyan kezeltétek? Mi a helyzet a párával? 

Mivel a falak vizesek voltak, párátlanító készülékkel aktívan vesszük ki a nedvességet. Napi kb. 6 liter vizet kiöntünk a növényekre a kertben. Tehát van lent pára bőven, de ennek következtében szárad a fal. Nem vakoltuk le a falat, csak egy egyszerű smúzolás van, hogy tudjon a tégla is kiszáradni. Néhány helyen gipszkartonnal takartuk el, ahol a legkevésbé szép, azonban nem zártuk le a gipszkartonfalat, hanem alul és felül 5 cm magas szellőzőrést hagytunk, mögötte nem penészedik, mert át tud szellőzni. 


Tehát ezekkel a megoldásokkal sikerült a pincében kezelni a nedvességet? 

Nyilván nem szokatlan dolog egy ilyen háznál, hogy van nedvesség a falban, de úgy érzem mindent megtettünk azért, hogy ez a vizesség ne károkat okozzon, hanem lehessen kezelni. A pince pedig egy nagyon kellemes légkörű helyiséggé változott. Például kialakítottunk egy átemelőszivattyús fürdőszobát, kis teakonyhát is lent, gyakorlatilag komfortosítottuk a pincét, egy élhető hely lett. Majd lehet egyszer a nagyfiunk fog ott bulizni. Most például tök jó oda lemenni a nyári hőségben. A fűtést is megoldottuk két radiátorral, de alapvetően is 16 fok van, télen sem kell vele nagyon bajlódni. 

Azt hiszem, hogy lehet ezekért a házakért tenni, csak látni kell mi okozza a bajt. Itt például, ha nem csináljuk meg a csatornát az udvarban, akkor ez az egész minden, amit csináltunk, tök felesleges lett volna, mert a víz utánpótlása nem szűnik meg. Most is a homlokzatfelújításnál, amikor leverték a lábazatról a vakolatot, mondták, hogy itt nincs a falban víz. Egyáltalán nincs abban a magasságban, még bokamagasságban sem volt víz, minden porszáraz volt.


És utólagos vízszigetelés, például injektálás szóba került? 

Gondolkodtunk rajta, de nyilván néztük az anyagi lehetőségeinket, arra már nem lett volna pénzünk. Ezzel sokkal aktívabban le lehetett volna védeni a falat és nem tudna bejönni a víz, legalábbis ezt mondják az injektálásról. Ez még mindig egy lehetőség számunkra. Ha a jövőben úgy állunk anyagilag, akkor elgondolkodunk rajta. 

Inkább az a baj, hogy egy-két helyen még ázik a fal. A szomszéd ház felőli esővizes csatornákat mi nem tudjuk rendbe rakni, nem is a mi feladatunk lenne. Az ottani talajban álló víz valamilyen szinten minket is károsít.


Már az elején elkezdődött az ablakok megőrzésének a bonyodalma. 

Ebben ennyi volt talán a nehéz, hogy nem tudtunk úgy itt lenni, hogy minden időben történjen meg. Nem akartuk kidobni az ablakokat, mert gyönyörű faragott ablakok voltak. Nagyon-nagyon nehezen találtunk asztalost, aki elvállalta és aki nem aranyáron akarta megcsinálni. Volt olyan is, aki azt mondta, hogy ő restaurálná, de valami irreális árat mondott, annyi pénzünk nem volt. Nagyon sok mester pedig úgy volt vele, bejöttek és azt mondták, hogy ez nagyon magas lakás, hogy fogjátok fűteni, álmennyezet kell, hát ezek a nyílászárók… ki kell dobni az egészet tokostól, zsalustól. Ilyenkor összenéztünk a férjemmel és azt mondtuk, viszontlátásra. Sok szakember azért esett ki a választásunkból, mert ami nekünk tetszett a házban, azt ők ki akarták venni. Ez egy elég hosszú időszak volt, 2017.decemberben költöztünk be, addigra már volt minden ami kellett, de mindenből csak alapvető szinten, például konyhaszekrény még nem volt.


Megpróbáltuk megmenteni az eredeti faablakokat. 

Mielőtt beköltöztünk, az ablakokat újraüvegeztettük és újrafesttettük, így két évig még az eredeti ablakokat használtuk.Gyakorlatilag lehámlott az ablakokról az összes festék, amit valaha rákentek, egészen a fáig. Két tél alatt jöttünk rá arra, hogy iszonyatos pára csapódik le rajtuk és csorog bele a fába, amitől annyira megdagadt, hogy már nem lehetett nyitni. 2018 telén megszületett a fiunk, egy csecsemővel mindez nem volt nagyon vidám. 

Az udvarra néző ablak tisztításánál az üveg kompletten beleborult a férjem kezébe. Ahogy próbálta visszaszegelni, észrevette, hogy gyakorlatilag mutatóujjnyi lyukak vannak a tokon, amin jön be a levegő. Ezek után egyesével megpróbálta őket renoválni a férjem maga, de végül így sem tudtuk megtartani. Viszont az ablakszárnyakat elraktuk, azokból akarunk majd egy vitrint csinálni, mert gyönyörű tolózáras szerkezete volt. 


Image

Az eredeti fa ablakdíszek felújítva. Fotó: Harangi Attila, 2018. május 25.


Végül 2019-ben cseréltük ki az ablakokat, de az is hosszú utánajárás volt. 

Nagyon nehezen mentem bele, mert azt akartam, hogy faablak legyen, hogy gyártsunk újra pont ugyanolyat. Az ablakosok egy része ezt nem vállalta. Azt mondta, hogy ha ő kiszedi ebből a fatokból az ablakot, akkor a tokkal ő nem csinál semmit, hanem beleteszi az új tokot. A dupla tokkal semmilyen aránya nem maradt volna meg a régi ablaknak és az üvegfelület is jelentősen csökkent volna. Újragyártás esetén hiába szerettük volna ugyanazokat a faragásokat, nekik nem volt pont ugyanolyan, csak hasonló. Nyilván mindez nagyon drága is lett volna. Ami a baj volt még, hogy a fatok mellett, mivel a homlokzat eleve rettenetes állapotban volt, az utcáról is be lehetett látni. Ha ebbe a rossz tokba tették volna az újat, akkor semmit nem értünk volna el vele, ugyanúgy süvített volna be a hideg. 


Image

Az új ablakok a homlokzatfelújítás előtt. Fotó: Harangi Attila, 2020. június 12.


Image

A belülről megőrzött fa tok és spaletták a már beépített új ablakkal felújítás közben és után. Fotók: Csóri Zsuzsanna


Mi lett a megoldás az ablakcserére? 

Végül egy barátunk vállalta el és oldotta meg, hogy a fatok külső részét levágta, gyakorlatilag függőlegesen kettévágta az eredeti fatokot. Belül így megmaradt az eredeti fatok fele díszítésként. Kívül pedig magához a falhoz rögzíthette az új, korszerű ablaktokot. Ezzel elértük, hogy a régi és az új ablak majdnem ugyanakkorák. Belül az illesztést pedig egy takaróléccel oldottuk meg. 

Ha már végül műanyagablak lett, nem szerettünk volna fehéret. Eredetileg ezek az ablakok zöldre voltak festve, de a műanyag esetében nem volt ugyanolyan színskála, szóval nekünk az a zöld nem felet meg. Úgyhogy így lett inkább ez a sötétbarna faminta. 

Nagyon jól dolgozott a szakember, mert az ablakokat úgy tudta kivenni, hogy nem sérültek, a díszek megvannak. Egy teljes szettet eltettünk magunknak, néhányat elajándékoztunk, egyet pedig beépítettünk a padlásfeljáróba. A vízszintes díszlécet szeretnénk újragyártatni, csak még nincs meg a módja, nem találunk hozzá szakembert. 

Nagyon sokszor azt látom, hogy a felső ablakszárnyakat vagy telibeüvegezik, vagy egy álosztót raknak rá, de az egész eredeti aránya így eltorzul. Nekem fontos volt a szellőztetéshez, hogy a felső ablakszárny is nyitható legyen, ráadásul költségben nem volt akkora különbség benne, hogy ezt ne lehetett volna vállalni. 

A házon belül minden ajtó az eredeti, egyedül a padlásfeljáró ajtaját kellett kicserélni, mert az nagyon szűk és alacsony volt. Viszont, az alkóvban utólag kialakított fürdőszobába a pincében megtalált eredeti fürdőszoba ajtót be tudtuk építeni, még a küszöböt is meghagytuk a régi lakók által lekoptatott mélyedéseivel. 


A homlokzatért nagyon sokat küzdöttünk. 

Nagyon sok embert kérdeztünk meg, hogy vállalja e rendbehozni. Minden kapcsolatunkon keresztül kerestünk kőműveseket. Több típus van. Volt, aki azt mondta, hogy le kell verni a díszeket, hungarocellből meg lehet oldani, tőlük nem is kértünk árajánlatot. Volt, aki azt mondta, hogy nem tudja hogyan, de szerinte meg tudná oldani, tőle kértünk árajánlatot. Egy valaki volt, aki azt mondta, hogy ez milyen jó dolog, mindig is ilyet szeretett volna csinálni, de aztán ő eltűnt. Aztán lett még valaki, aki brutális összeget mondott, de akkor már annyira szorított minket az idő, hogy azt mondtuk, hogy elvállaljuk. Már majdnem elkészült volna a homlokzat körülbelül egy évvel ezelőtt, de végül úgy alakultak a körülményei, hogy mégse tudta elvállalni. Próbáltunk később vele beszélni, de aztán ő is eltűnt. Végül alakult ez a két fiatalember Pécsről, akiről a véletlen folytán kiderült, hogy kőművesek. Hihetetlen, hogy amikor elkezdesz egy témával foglalkozni, rájössz, hogy ki az aki ért hozzá, és ki az aki nem. Már az első pár mondatból rájössz, hogy ők tényleg tudják miről beszélnek. A pécsiek ilyenek voltak. Kaptunk tőlük egy ésszerű, korrekt árajánlatot és el is vállalták a munkát.


Image

A homlokzat a felújítás közben. Fotó: Harangi Attila, 2022. május 27.


A megfelelő kőműves megtalálása mellett milyen előzetes feladatok voltak még? 

Az elején volt egy engedélyeztetési része a felújításnak, ami több mint egy éve elkezdődött, csak aztán a munkások tűntek el. Egy építész, Gajdos Csaba megtervezte a felújítást, felmérte és megrajzolta a tagozatokat, megírta a munkatervet, majd a hivatal felé is elvégezte a papírmunkát. Később elkészülhettek a 1:1 méretarányos minták, amiket megőriztünk, mert ez volt az az eszköz, amiről megcsinálták a kőművesek a profilokat. 

Egy csoda, ahogy a két pécsi fiatalember ilyen ügyesen, gyorsan és precízen dolgozott. Az építésszel együtt kiválasztottuk a színeket és az anyagokat. Végül nem is a boltba bementünk és levettük a polcról, hanem a gyártó területi képviselőjével vettük fel a kapcsolatot, aki kijött a helyszínre és elmagyarázott mindent a munkásoknak, mit hogyan kell csinálni. Például tartottunk tőle, hogy a lélegző vakolat a lábazaton fel fogja szívni a vizet, de ezt is szakszerűen megoldották. Végül szerencsésen összeálltak a dolgok, mert a munkások is értették miről beszél a területi képviselő, és aszerint dolgoztak. 

Minden apróságra odafigyeltek, minden részletet közösen megbeszéltünk, összeegyeztettünk a szakemberekkel. Például az ablakok külső oldalán a párkányra majdnem fémlemez borítás került, de az nyáron felforrósodik, ezért inkább vízszigetelő anyaggal vontuk be a vakolt felületet.


Milyen problémák merültek fel a homlokzatfelújításnál? 

Két dolog miatt aggódtam. Ezt a homlokzatot nem akartam elveszíteni, ne egyszerűsítsék le, vagy hogy csak valami hasonlót kapjunk, hanem pont olyat szerettem volna, amilyen eredetileg volt. Attól féltem,hogy ha találunk is egy kőművest, miután leverte a díszeket, nehogy az legyen, hogy utána nem tudja az eredeti formájában helyreállítani. Emiatt például mi már évekkel ezelőtt lefotóztunk minden tagozatot, hogy ha el is tűnne, vissza lehessen állítani. Ezek az elvárások nagyon sok kőművest kiszűrtek, de addig kerestünk, amíg meg nem találtuk a megfelelő szakembereket, akiknek ezek a dolgok szintén fontosak voltak és meg is tudták csinálni. 

A másik aggodalmam a szín volt. Nehéz megtalálni a barna megfelelő árnyalatát, ami elegáns, jól néz ki. Közben pedig a lábazat fölött feltártunk egy sávot, ahol látszott az eredeti szín. Nagyon nehéz volt a színminták végtelen lehetőségében kutatni, de a szerencse ismét mellénk állt, végül sikerült szinte tökéletesen azt a színt megtalálni, ami régen volt. A lábazat színe, szintén feltárás alapján, eredetileg vasoxid barna volt, de annyira sötétet nem akartunk. 

Cemixes anyagokkal dolgoztunk, nekik is van tapasztalatuk régi épületek restaurálásához, ezért választottuk az ő termékeiket. 


Image

A felújított utcafronti homlokzat. Fotó: Harangi Attila, 2022. június 28.

Image

A felújított homlokzaton a restaurált ablakszemöldök párkány részletgazdag tagozatai. Fotó: Harangi Attila, 2022. július 8.


Mennyibe került a homlokzatfelújítás? 

A most elkészült homlokzatfelújítás teljes költsége, munkadíjjal és anyagköltséggel együtt hét számjegyű.


Támogatást lehetett igényelni hozzá? 

Támogatást nem is kerestünk, mivel úgy hallottam, hogy nem nagyon vannak erre pályázatok, illetve nem akartunk még ettől is függeni, annyira szorított az idő. Egy-két év múlva már nem lett volna mit rekonstruálni, mert nem lett volna miről levenni a mintát. Utólag az otthonfelújítási program támogatásából próbálunk majd visszaigényelni, viszont annak is megvannak a kötöttségei. 

Az például egy nagyon jó megoldás lenne szerintem, ha az önkormányzat mondjuk a költségek 20%-ával támogatná a homlokzatfelújításokat, sok embernek már ez is nagy segítség lenne, de ő szabná meg a feltételt, hogy nézzen ki. Ezzel leszabályozhatná, hogy mi történik ezekkel a házakkal, szerintem ez pozitív dolog lenne. Ilyen előzmények után én simán beletörődtem volna, ha a hivatal megmondja, milyen színűre fessük. 


Milyen hivatali teendőitek voltak? 

Az építész segített kommunikálni a hivatallal. Ennek ellenére velem, laikusként is a Főépítészi Irodán nagyon segítőkészek voltak, ha nem értettem valamit, készségesen elmagyarázták, ez egy pozitív élmény volt. A színekkel bajban voltunk, és ebben is adtak tanácsot, át tudtuk velük beszélni, ez biztonságérzetet adott. A hivatali része egyáltalán nem volt megterhelő. 


Vannak jogi előírások a felújításokra? 

Többféle jogi szintű szabályozás van arra, hogy mi történik a házakkal. Ez egy osztatlan közös tulajdon. Megvannak azok a részek, amiben mi lakunk, ezt kizárólagosan mi használjuk, de valójában mindenkié. Különösen igaz ez például a homlokzatra. Ezért csak úgy történhet változás, ha ezzel mindenki egyetért, kivéve ha olyan állapot áll fenn, amikor menteni kell. Ilyen esetben kötelességünk menteni, ami menthető, a saját költségünk árán is, nem kell várni a többiekre. Nekünk most ez a helyzet állt fenn, hogy a homlokzat konkrétan veszélyes volt és még egy telet már nem élt volna túl. Ez a tulajdonnal kapcsolatos jogi szabályozás része. A másik része az önkormányzat szabályozása, hogy hogy lehet homlokzatot felújítani. Az elsődleges az, hogy bejelentés köteles, meg kell terveztetni, amit határozatban fogadnak el, ennek hiánya büntetést von maga után. Mindenféle változtatás a homlokzaton, az ablakcsere is településképi bejelentés köteles. Ez nem jelent akadályt, inkább érdemes a dolgok elé menni.   


Szeretjük ezt a házat, örülünk hogy modern módon és kényelmesen élhetővé tudtuk tenni, úgy hogy közben megőriztük azt a hangulatot, amit az eredeti építője egy évszázada megálmodott.    



 Harangi Attila


2022. október 16.